Sajnálom, hogy ennyit késtem, de elhavazott a suli. Nagyon nagy bocsánatot kérek. De inkább hagylak olvasni.
Az édes szerelem
(Aro szemszöge)
Az ajtó hirtelen kicsapódott és Esme lépett be rajta. Ajjaj most az hiszem szorulni fogunk.
-Ti ketten mi az istent csináltok itt!-kérdezte és egészen higgadtnak látszott.
-Kérlek szépen hadd magyarázzam meg- kérlelte Lili nővérét. Oda ment hozzá és megölelte Esmet de ő eltolta magától.
-Te indíts haza-mondta-de előbb nem ártana felöltöznöd-mondta hidegen.
-Kérlek ne őt büntesd -hangom szinte könyörgő volt.
-Amíg ő vissza megy a szobánkba te szépen elmeséled nekem hogy mi a feni is történt?Miért találtam a húgomat egy szál törölközőben a te szobádban?-kérdezte ez teljesen jogos kérés volt.Éppen azon gondolkoztam hogyan nem keverném galibába az én drága haveromat mikor újra nyílt az ajtó és Carlisle jött be rajta nevetve.
-Hát öregem ez nagyon nagy volt!Az az arcot le kellett volna fotózni amit te mikor eltalálta őt a süti.-nevetett tovább.
-Aha már mindent értek -morogta Esme.Majd egészen közel ment Carlislehoz. Ajjaj ebből baj lesz.
-Ha még egyszer valamivel megdobod vagy megbántod a húgomat velem gyűlik meg a bajod!
-Hú de félek-mondta Carlisle és úgy tett mintha reszketne.-Tudd meg ebben a palotában én vagyok a legfürgébb és legügyesebb harcos szóval kétlem hogy letudnál győzni.- kérkedett bár szerintem már nem kéne tovább húzni Esme idegeit. És milyen igazam lett. Mert ahogy Carlisle befejezte a mondókáját abban a pillanatban már a földön volt és Esme úgy fogta hogy ha úgy tetszik neki egy mozdulattal megszabadíthatja barátomat a fejétől.
-Igen tényleg te vagy a leggyorsabb a kastélyban.- gúnyolódott azzal kiment a szobából.
-Ez a perszóna nem normális! Majdnem kinyírt.
-Hát igen haver ezt megúsztad de nem sokon múlt. - mondtam neki mosolyogva.
-Legalább ne élveznéd annyira ezt a helyzetet - morogta.
Esme szemszóge:
Jane nevető görcseben szenvedett, mikor találkoztunk.
- A tesód keresd meg Aronál. Nagyon durván nézz ki krémes sütivel a hajában. - majd tovább állt.
-Mi van? - elfogott a düh, és elkezdtem Aro illata után futni. A húgom, egy senki szobájában! Berontottam, és láttam, hogy Aro nézi a húgom aki egy szem törülközőben van. Na betelt a pohár!
-Ti ketten mi az istent csináltok itt!-kérdeztem higadtan.
-Kérlek szépen hadd magyarázzam meg- kérlelt Lili. Megölelt, de én eltoltam.
-Te indíts haza-mondtam-de előbb nem ártana felöltöznöd-mondtam hidegen.
-Kérlek ne őt büntesd -könyörgött Aro. Megnyugodhatsz nem is őt fogom!
-Amíg ő vissza megy a szobánkba te szépen elmeséled nekem hogy mi a feni is történt?Miért találtam a húgomat egy szál törölközőben a te szobádban?-kérdeztem. Ekkor megjelent az az idegesítő Carlisle.
-Hát öregem ez nagyon nagy volt!Az az arcot le kellett volna fotózni amit te mikor eltalálta őt a süti.-nevetett tovább.
-Aha már mindent értek -morogtam. .Majd egészen közel mentem Carlislehoz.
-Ha még egyszer valamivel megdobod vagy megbántod a húgomat velem gyűlik meg a bajod!
-Hú de félek-mondta Carlisle és úgy tett mintha reszketne.-Tudd meg ebben a palotában én vagyok a legfürgébb és legügyesebb harcos szóval kétlem hogy letudnál győzni.- mekkora egy idióta seggfej! Megfogtam, és egy könnyű mozdulattal, már az élete a kezeim között volt. De valami nem hagyta, hogy bántsam. Valami furcsa érzés.
-Igen tényleg te vagy a leggyorsabb a kastélyban.- gúnyolódtam, majd elmentem. A fejem csak Carlislen járt. Miért gondolok csak rá?!
