Díj! :D:D:D

Köszönöm ezt a díjat Virágnak!
Minden olvasómnak küldöm. :D Mindenki megérdemli!

10. fejezet

 Bocs hogy ilyen későn hozom. Remélem tetszeni fog és léci komizatok. :D Jó pihenést!
 

Carlisle szemszöge:


Aro és Lili lépett be hozzám.
-Sziasztok! 
-Hogy vagy? - kérdezte Aro. Szemeiben dühöt véltem felfedezni. Valami történt.
-Jól. Szerintem ideje is hogy felkeljek. - felültem, de Lili visszanyomott. 
-Kösz! - morogtam - Mi a baj? - néztem barátomra.
-Corin! - felelte kurtán.
-Tömör, de lényegre törő. - suttogtam - Viszont van valami itt a levegőben. Talán egy csipetnyi szerelem - mosolyodtam el. Aro még mindig mogorva volt.
-Mi a fene bajod van?
-Lili kedves, kérlek kérdezd meg Jaspert mikor kelhet fel Carlisle. - a lány bólintott majd kiment.
-Nos?
-Corin... elbódította E...
-Nem! Azt ne! - azonnal felpattant, de Aro visszanyomott. Ezt nem engedem!
-Nyugodj már meg! - szólt rám Aro. 
-Mi történt? Hogyan? - kérdeztem és próbáltam felkelni, de Aro erősebb volt.
-Nem tudom csak láttam őket együtt. - morogta és láttam a szemeiben újra fellobbanni a gyilkos fényt.
-Mindjárt jön Jasper. - jött be Lili - Szóval mi bajotok van Corinnal? - Aro rám nézett én pedig bólintottam.
-Az úgy kezdődött.... - közbe bejött Jasper. Aro oda ment Lilihez és mondott neki valamit. 
-Hát ha nem próbálod ki hogy Jane ereje ugyan olyan mint amilyen a sérülésed előtt volt akkor elmehetsz. - azonnal kipattantam az ágyból és már ott sem voltam. Igaz egy Köszönöm! - öt még mondtam, hogy ne nézzen bunkónak. Élveztem hogy újra száguldhatok. El is felejtettem volna Esmet és Corint, ha a következő fordulóban nem csapódok Corinba. Neki vágódtunk a szemközti falnak. Mire felkelhettem volna Corin megfogott és neki vágott a talajnak. Belém akart rúgni, de ekkor Aro közbe lépett. Megfogta a fiú fejét.
-Erről most felejtkezz el! - suttogta. 
-Eresz te féreg! Hogy merészelsz hozzám nyúlni?! 
-A helyedbe befognám mert elvesztheted pár végtagodat! - morogta majd bevágta az egyik sarokba. A plafon megremegett és ráomlott egy része. 
-Ez meg mi a franc volt?! Nem megmondtam, hogy ne keresd a bajt?! - jött oda Jasper.
-Nem én kezdtem. Vagyis csak véletlenül belefutottam ő meg neki vágott erre a földnek. - védtem magam. Lili és Aro bólogattak, de láttam, hogy Jasper nem hisz nekik.
-Esme! Ez így történt? - kérdezte. Én ránéztem Esmere aki szintén engem figyelt. Olyan gyönyörű volt.
-Igen! - felelte. Corin felmordult a törmelék halom alól. Esme megremegett és a következő pillanatban Corin állt előtte. 
-Te kis... - készült hogy pofon vágja de én gyorsabb voltam. Teljes erőmből behúztam neki. Ő csak repül és repült míg bele nem csapódott az egyik ajtóba.
-Elég! - kiáltotta el magát Jasper mielőtt Corin megpróbált volna megölni.
-Ezt még keservesen megbánjátok! - fenyegetőzött, majd elment.
-Jól va... - fordultam Esmehez, de nem bírtam befejezni a mondatot. A csók forró érzést keltett bennem. 
-Köszönöm. - mondta mikor elszakadtunk egymástól. Aro, Lili, és Jasper már sehol sem voltak. Most csak a gyönyörű Esmet láttam.