11.fejezet

Bocs a késésért :( Remélem tetszeni fog és komikat is kapok :D Mindenkinek jó olvasást!

Csodák földje

Esme szemszöge:

Csak ő és én. Senki más nem volt körülöttünk.
-Hogy vagy? - kérdeztem halkan.
-Köszönöm kérdésedet, jól. - majd közelebb lépet és átölelt. Gyengéden megcirógatta az arcom majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-És te? - kérdezte.
-Tökéletesen. - mosolyogtam rá.
-Nincs kedved egyet sétálni?  - kérdezte.
-De van. - elmosolyodott. Még nem igazán ismertem ezt a helyet, mert elüldöztem az első napomon őt és barátját. Elindultunk a hálószobák irányába. Mielőtt még rákanyarodhatunk volna betért egy kis szűk folyosóra amit eddig észre se vettem.
-Itt vagyunk. - mondta.
-De hisz ez csak egy fal. - reméltem hogy nem bolondult. Elengedte a kezem.
-Menj hátrébb!  - szólt rám. Kitárta két karját amennyire tudta, majd minden lángba borult. A falon egy rajz formálódott ki. A lángok se engem se szerelmemet nem bántották. Olyan volt mintha Carlisle irányította volna. A fal megremegett és ketté hasadt. A tűz fényét egyre jobban a sötétség árnyai váltották fel.
-Gyere. - mondta Carlisle és megfogta a kezem. Szemeiben még mindig lobogtak a tűz lángjai. Lassan elkezdett befelé húzni. Átléptem azt a vonalat ami még a Volturi kastélyát jelentette és kiértem egy tisztásra. Olyan gyönyörű volt olyan káprázatos. Mire hátra néztem a fal eltűnt és csak Carlisle állt ott.
-Indulhatunk? - kérdezte lágy, selymes hangján. Megfogta a kezem és elindultunk. A tisztást egy folyó szelte át és annak a túloldalán egy gyönyörű virágos mező vált láthatóvá.
-Jobb ha nekifutunk hacsak nem akarsz fürödni? - mosolygott rám Carlisle.
-Inkább visszafelé úton. Úgy legalább feltűnőek leszünk. - majd kicsit hátrébb mentem és nekifutottam. Talán nem is kellett volna akkorát ugornom hisz bőven beljebb érkeztem. Carlisle alig rugaszkodott el onnan ahol állt és mégse esett a folyóba.
-Mi ez a hely? - néztem rá csodálattal.
-Ez? Ezt egy varázsló hozta létre. Ő úgy nevezte a csodák földje. Itt minden valóra váll amit elképzelsz. -felelte.
-Honnan tudod mind ezt?
-Nos a varázsló nem hagyta elveszni ezt a helyet. Készített egy térképet és hozzá szöveget. Akkor már állt a vár csak még nem rendezkedett be ide a Volturi. Elrejtette az egyik falba, amiből később szoba lett. Én kaptam meg azt a szobát és hát gyakoroltam amikor teljes erőmből a falba és nem a bokszzsákba ütöttem. A térkép, a szöveg és a varázsige kiesett belőle. Megmutattam Aronak akivel felfedeztük ezt a helyet. Csak ő és én tudjuk felnyitni ezt a helyet, egyenlőre. - majd rám mosolygott és megcsókolt. Forróság öntött el és ledöntött a virágok közé.
-Mindennél jobban vágyom rád! - mondta.
-Én is! - majd forró csókolózásba kezdtünk.

Díj! :D:D:D

Köszönöm ezt a díjat Virágnak!
Minden olvasómnak küldöm. :D Mindenki megérdemli!

10. fejezet

 Bocs hogy ilyen későn hozom. Remélem tetszeni fog és léci komizatok. :D Jó pihenést!
 

Carlisle szemszöge:


Aro és Lili lépett be hozzám.
-Sziasztok! 
-Hogy vagy? - kérdezte Aro. Szemeiben dühöt véltem felfedezni. Valami történt.
-Jól. Szerintem ideje is hogy felkeljek. - felültem, de Lili visszanyomott. 
-Kösz! - morogtam - Mi a baj? - néztem barátomra.
-Corin! - felelte kurtán.
-Tömör, de lényegre törő. - suttogtam - Viszont van valami itt a levegőben. Talán egy csipetnyi szerelem - mosolyodtam el. Aro még mindig mogorva volt.
-Mi a fene bajod van?
-Lili kedves, kérlek kérdezd meg Jaspert mikor kelhet fel Carlisle. - a lány bólintott majd kiment.
-Nos?
-Corin... elbódította E...
-Nem! Azt ne! - azonnal felpattant, de Aro visszanyomott. Ezt nem engedem!
-Nyugodj már meg! - szólt rám Aro. 
-Mi történt? Hogyan? - kérdeztem és próbáltam felkelni, de Aro erősebb volt.
-Nem tudom csak láttam őket együtt. - morogta és láttam a szemeiben újra fellobbanni a gyilkos fényt.
-Mindjárt jön Jasper. - jött be Lili - Szóval mi bajotok van Corinnal? - Aro rám nézett én pedig bólintottam.
-Az úgy kezdődött.... - közbe bejött Jasper. Aro oda ment Lilihez és mondott neki valamit. 
-Hát ha nem próbálod ki hogy Jane ereje ugyan olyan mint amilyen a sérülésed előtt volt akkor elmehetsz. - azonnal kipattantam az ágyból és már ott sem voltam. Igaz egy Köszönöm! - öt még mondtam, hogy ne nézzen bunkónak. Élveztem hogy újra száguldhatok. El is felejtettem volna Esmet és Corint, ha a következő fordulóban nem csapódok Corinba. Neki vágódtunk a szemközti falnak. Mire felkelhettem volna Corin megfogott és neki vágott a talajnak. Belém akart rúgni, de ekkor Aro közbe lépett. Megfogta a fiú fejét.
-Erről most felejtkezz el! - suttogta. 
-Eresz te féreg! Hogy merészelsz hozzám nyúlni?! 
-A helyedbe befognám mert elvesztheted pár végtagodat! - morogta majd bevágta az egyik sarokba. A plafon megremegett és ráomlott egy része. 
-Ez meg mi a franc volt?! Nem megmondtam, hogy ne keresd a bajt?! - jött oda Jasper.
-Nem én kezdtem. Vagyis csak véletlenül belefutottam ő meg neki vágott erre a földnek. - védtem magam. Lili és Aro bólogattak, de láttam, hogy Jasper nem hisz nekik.
-Esme! Ez így történt? - kérdezte. Én ránéztem Esmere aki szintén engem figyelt. Olyan gyönyörű volt.
-Igen! - felelte. Corin felmordult a törmelék halom alól. Esme megremegett és a következő pillanatban Corin állt előtte. 
-Te kis... - készült hogy pofon vágja de én gyorsabb voltam. Teljes erőmből behúztam neki. Ő csak repül és repült míg bele nem csapódott az egyik ajtóba.
-Elég! - kiáltotta el magát Jasper mielőtt Corin megpróbált volna megölni.
-Ezt még keservesen megbánjátok! - fenyegetőzött, majd elment.
-Jól va... - fordultam Esmehez, de nem bírtam befejezni a mondatot. A csók forró érzést keltett bennem. 
-Köszönöm. - mondta mikor elszakadtunk egymástól. Aro, Lili, és Jasper már sehol sem voltak. Most csak a gyönyörű Esmet láttam.

9. fejezet

Meghoztam a frisset. Remélem tetszeni fog és léci írjatok sok-sok komit. 
Jó olvasást!


Titok

Lili szemszöge:

-Én..én.. - nem mertem kinyögni. Megígértem, de félek mit szól, majd ehhez. 
-Mond. - kérte. Belenéztem a szemeibe. Nem bírtam magammal és újra "sírni" kezdtem.
-Igazság szerint én nem vagyok Görög és nem is vagyok Esme testvére. - mondtam suttogva.
-Na erre rájöhettem volna. Tökéletes ellentétek vagytok. - ezen elmosolyodtam - Akkor honnan jössz? 
-Elmesélem életem. - magához húzott és lefeküdtünk az ágyra. Ránéztem és arcán gyerekes kíváncsiságot véltem felfedezni.
-Romániába születtem, ahol nyomorban nevelkedtem. Egy nap nem mentem haza. Találkoztam egy titokzatos úrral aki boldogságot ajánlott. Elfogadtam. Ő pedig megharapott. Rögtön rájöttem, hogy vámpír. A méreg 3 napig kínzott, majd vámpírként ébredtem. Régebben egy másik klánhoz tartoztam. A Román klánhoz. Maga Dracula harapott meg. Sokan ezt megtiszteltetésnek vették volna a klánba. Én nem! Dracula önös érdekből változtatott át. Magának akart, de én tiltakoztam. Semmi se vonzott afelé a rusnya, dög felé. Egyik éjjel megszöktem. Persze üldözőbe vett. Görögországba menekültem, ahol Esme védelmet nyújtott nekem. Nem tudom, hogy, de nem találtak ránk. Néhány évig ott éltünk, majd beakartuk utazni Európát. Sajnos Dracula nem adta fel és újra kerestetett minket. Egy kedves német vámpírcsaládnál eltudtunk bújni. Ők mesélték, hogy van a Románoknak egy hatalmas ellensége. Mesélt a Volturiról, és, hogy hol találjuk meg. Így hát elhatároztuk, hogy ide jövünk. - fejeztem be és össze szorított szemekkel vártam, mit is fog reagálni. Eltelt 1 perc. Résnyire kinyitottam a szemem, hogy lássam arcán az érzelmeit. Ő megértő szemekkel figyelt. 
-Ettől féltél? Hogy megutállak? - kérdezte. Ezt meg honnan tudja? 
-Ha akarok tudok a gondolatokba olvasni, de mivel ki tudom kapcsolni csak ritkán használom. - válaszolta meg kérdésem. 
-Hát nem zavar? - kérdeztem - Nem ítélsz el azért mert egyszer még az ellenség közé tartoztam?
-Nem. Erről nem te tehetsz. - mondta, majd lágyan megcsókolt.
-Elmondod a te történeted? - kérdeztem.
-Biztos hallani akarod?
-Igen! - jelentettem ki határozottan.
-Én Velencébe születtem. Nem voltunk szegények, de gazdagnak se mondhattuk magunk. Jó ha megtanulsz lopni. Mondjuk Velencébe nem olyan könnyű, de nekem mindig is volt hozzá érzékem. Úgy 20 voltam amikor két szökött rabba ütköztem. Ők halálra vertek. Senki se törődött egy olyannal, mint én. Edward talált rám. Megígérte, hogy megment. Megharapott. 3 nap múlva itt ébredtem. Egy másik embert is akkor változtattak át. Ő volt Carlisle. Mivel egy napon ébredtünk és mind a ketten kezdők voltunk könnyen összebarátkoztunk. Azóta rengeteg bosszúságot törtünk a 3 vezér orra alá. Tömören ennyi. Gondolom nem vagy kíváncsi milyen csínyek azok.
-Mivel az egyiknek én is már a részese voltam, nem! - feleltem. Ő ezen csak kacarászni tudott. 
-Azóta tudja Carlisle is, hogy nem érdemes kikezdeni Esmevel. - mondta - Jaj! Carlisle! Jobb ha megyek és megnézem.
-Elkísérhetlek? - kérdeztem félve. Nem akartam megint veszekedést.
-Persze! - mondta, majd kézen fogott és kimentünk. Esmejék is akkor léptek ki. 
-Nocsak Corin. - morogta Aro. 
-Nocsak Aro. - mérte végig Corin szerelmem. 
-Ezekbe meg mi ütött? - kérdezte Esme. 
-Egy szó: fiúk! - mondtam halkan. Sajnos Corin meghallotta. Felhúzott orral távozott, Esmevel együtt.
-Kérlek figyelmeztess, hogy nyírjam ki amikor nem figyel. - kérte Aro. 
-Mi van köztettek? 
-Csak annyi hogy a pokolra kívánom! - mondta. Belenézett a szemembe és csillapodott a dühe. 
-Jobb ha most megyünk. - mondta, majd karonfogva elsétáltunk Carlislehoz.

8. fejezet

 Sajnálom, hogy ilyen rövid lett. A következőt viszont hamarabb hozom! Pénteken friss! Remélem tetszik. Jó olvasást!


Megbocsájtás


Aro szemszöge:

Istenem! Mekkora egy vadbarom vagyok?! Miért kiabáltam életem egyetlen értelmével? Miért nem bírtam vissza tartani a dühöm? Hisz ő nem tehet semmiről. A falnak támasztottam a fejem. Azonnal utána kell mennem! szólt a kis hang a fejembe és én hallgattam rá. A szobája felé futottam. Bumm! Valakibe alaposan bele mentem.
-Oh, bocs! - ránéztem. 
-Lili. - szemeiben a döbbenetet láttam - Pont...
-Jaj ne haragudj! Azonnal eltűnök! - mondta és már nem is volt sehol. 
-Basszus! Ekkora béna is csak én lehet! - morgolódom. Felállok, és elmegyek a szobájáig. Mikor az ajtóhoz értem halk "sírdogálást" hallottam. Nem kopogok. Kinyitom az ajtót és oda megyek hozzá. A hasán fekszik így nem lát. Közelebb hajolok és megpuszilom a fejét. 
-Aro? - kérdezi megszeppenve - Miért?
-Bocsáts meg! Egy szemét, gonosz féreg voltam! - mondtam. Elmosolyodik.
-Inkább te bocsáts meg! Én..én - a fejét nekem támasztja és úgy zokog.
-Nyugodj meg! Semmi baj. - mondom és megsimogatom a hátát. Annyira édes amikor ilyen. Rám nézz és félelmet vélek felfedezni a szemében. Egyre közelebb van arcunk. Alig két centiméter választott el tőle.
-Szeretlek! - mondtam és megcsókoltam. Forró érzés hatolt át a testemen. Egy kis szünetet tartottam.
-Én is szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.
-Ígérj meg nekem valamit. - kértem - Ne legyenek titkaink. 
-Ígérem! - mondta majd megcsókolt. Viszont ez a csók annyira fagyos volt. Ránéztem és láttam, hogy újra "sír". Mit csináltam már megint?! Hülye, barom vagyok!!!
-Én..én.. 

Hírdetés!!!

Sziasztok! Zsani alias Szozsa914 indított egy pályázatot. Nézzétek meg és ha tetszik jelentkezettek. Ha lehet hirdessétek a blogotokon. Blog címe ( ha többet akarnátok megtudni) : http://fantasywriterblog.blogspot.com/ Ha itt nem jönne be megtaláljátok az ajánlóban.

Pályázati felhívás!

Szia mindenkinek! Mostanában teljesen pályázat függő lettem..:D! Arra gondoltam, hogy ezúttal novellapályázatot hirdetek.
A pályázat témája: A hét főbűn
A hét főbűn:

1. A kevélység (megjegyezném, hogy beletartozik a kevélység bűnébe a hiúság is, de ez tágabb fogalom... :) köszi Claire!)
2. A falánkság
3. A kapzsiság
4. A lustaság
5. Az irigység
6. A harag
7. A bujaság

A pályaműveknek nem kötelező ezt a címet adni, szólhat mind a hét főbűnről, de akár csak az egyikről is. A lényeg, hogy szárnyaljon a fantáziátok. :D

A művek kategóriái: novella, vers vagy elbeszélés
Terjedelem: 

• Vers: nincs 
• Novella: minimum 2 oldal maximum 5 oldal (Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)
• Elbeszélés: minimum 5 oldal, maximum 12 oldal (Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)

Több műfajban is lehet jelentkezni egyelőre, de az indulók számától függően a változtatás lehetséges!
Határidők:
Jelentkezési Határidő: 2011. 01.25. (éjfél)
Beküldési Határidő: 2011. 02. 25. (éjfél)

Zsűri:
én, azaz Szozsa914 :)
( a többiek még nem mondtak biztosat)

Nyeremény: 
Egyenlőre úgy gondoltam, hogy egy saját magam készített kis meglepetéssel kedveskedem az első három helyezettnek. Továbbá minden részt vevő kap oklevelet, az első három nyertes postán is megkapja, az ajándékaival együtt. De persze a jelentkezők számától függ a nyeremény is.

Jelentkezni:
Kommentben vagy e-mailben. ( Ne a chat-ben, mert nem tudom normálisan nyomon követni)
Ha e-mailben jelentkezel:

1. szozsa914@gmail.com ( Ebben az esetben, mindenféleképpen írd be a tárgyhoz : Novellapályázat)
2. janettedorothyfair@gmail.com ( Jó volna, ha itt is megjelölnéd a tárgyat, de nem lényeges) :D

Ha bármilyen kérdésetek, észrevételetek van, vagy csak tanácstalanok vagytok a novella, elbeszélés vagy a vers formai követelményeiben, esetleg a Word, vagy szövegszerkesztő használatában, nyugodtan írjatok egy e-mailt (tárgy: segítség) és én azonnal, persze ha tudok akkor segítek.
Vagy írjatok hozzászólásban és azonnal válaszolok!
A verseny további fejleményeiről a későbbiekben még jelentkezem..:D
Legyetek jók! Sok ihletet és múzsát kívánok!
Néhány nap és jön a friss!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914

7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a frisset és léci komizzatok. Ha lehetne írjatok pár számot amit szívesen hallgatnátok. Jó olvasást! Kellemes hétvégét!!!

Póker parti

Lili szemszöge:

Igaz nem tudok sírni, de szívem megszakadt mikor Aro úgy rám mordult. Nem láttam még ezt az arcát. Látszik hogy sokat jelent neki Carlisle. Én meg mindent elrontok. Remélem egyszer megbocsájt. 
-Lili. Minden rendben? - kérdezte Esme. Felé fordultam. Nem tudom mit látott rajtam, de megölelt. 
-Annyira megijedtem. - mondtam.
-Semmi baj. Nyugodj meg. - megfogott és lefektetett az ágyamba, majd énekelt. Igaz a hangja borzalmas volt mégis megnyugtatott. Lecsuktam a szemem és hallgattam. Addig dúdolt, míg abba nem hagytam a "sírást". 
-Köszönöm. - megöleltem, és éreztem, hogy már nem is olyan fagyos. Régebben mikor megöleltem éreztem, hogy nem örül, de nem akarja elrontani az örömöm. Most meg olyan mintha ötször kedvesebb és boldogabb lenne. 
-Mi történt veled? Régebben sose voltál ilyen. Most meg..
-Azt hiszem az, hogy bárki elveheti tőlem a szeretteimet. Ettől talán más vagyok.
Kopp,kopp. 
-Ki az? - szóltunk egyszerre, mire mindketten elnevettük magunk. 
-Esme itt vagy? Beszélni szeretnék vele. - mondta valaki.
-Itt vagyok. - mondta Esme és kinyitotta az ajtót. Egyszerre valaki kirántotta. Oda futottam, és láttam ahogy Esme és Corin csókolóznak. Corin elengedte Esmet. Ő nagy gomb szemekkel nézet a fiúra.
-Sajnálom. Nem tudom mi jutott az eszembe. - elengedte Esmet, és elakart menni.
-Várj! Beszéljük meg. Rendben? - Esme mosolygott. Mosoly? Mi történt vele?
-Na én mentem. - megkerültem őket és elsétáltam a nagyterem felé. Reméltem lesz ott valaki akivel beszélhetek. Mikor beértem csak Félix, Demetri, és Jane volt ott. Utóbbinak örültem a legkevésbé. Alig ismertem, de szívből utálom! Amikor rám nézet gyűlöletet láttam a szemében. A két fiú épp pókerezet. 
-Beszállhatok? 
-Ha tudsz persze! - Demetri nekem is osztott tétet, míg Félix megkeverte a lapokat. Osztott.
-Alaptét. Na hajrá!! - letett 3 lapot. 1 király, 1 dáma és 1 ász jött ki ugyan olyan színekben.. Belenéztem a lapjaimba. Két ászt tartottam a kezembe. Jött még egy király. 
-Olin. - mondta Félix és az összes zsetont betolta középre. Demmel tartottuk. Mákomra kijött még egy ász. 
-Nos, nekem király drill(három ugyan olyan lap), és egy dáma pár( két ugyan olyan lap).  - ujjongott Félix.
-Nekem egy szín sor( 5 egyforma színű, egymást követő lap) - mondta Demetri szomorúan. 
-Na akkor én..
-Várj! Ász póker!( négy ugyan olyan lap) - kiáltottam örömmel. Félix állának koppanása csak úgy víz hangzott a teremben. Demetrivel elnevettük magunk. Igaz nem pénzben játszottunk, de nagyon élveztem. 
-Hm. Nagy ügy.  - mondta Jane. Oda fordultam és kicsit se érdekelt mit fog velem csinálni megmondtam neki a magamét.
-Na ide figyelj! Akkor legyen ekkora arcod, ha majd te is produkálsz ilyet. Addig meg pofácska befogicska. - mindenki ledöbbenve nézet. Janet elöntötte a méreg. Tudtam, hogy megtud kínozni bárkit így elteleportáltam. Először Esmehez akartam menni, de aztán rájöttem, hogy ott van a párocska, és a hirtelen célpont változás miatt épp valaki elé teleportáltam akit fellöktem. 
-Bocs. - felakartam segíteni mikor megláttam ki az.