2010. december 12., vasárnap

5. fejezet

Nem szívesen látott vendégek


Caius szemszög:


A havi kimenőmet élveztem. Persze bármikor kimenőt kapok, de ez egy megszokott idő. Ma este még egy kis ünnepség is lesz tűzijátékkal. Mondjuk azért is jöttem ki. Kedvenc ösvényemen futottam. Itt senki se lát és hát nekem is lekel valahogy vezetnem a sok energiám. Halk neszt hallottam a hátam mögött. Megperdültem, és egy kislányt láttam. Szemei gomb nagyságúak voltak. Gondolom félt tőlem. Olyan ismerős volt.
-Szia! - köszönt cérna vékony hangon. Szegény hogy retteg.
-Ismerjük egymást ifjú hölgy? - kérdeztem illedelmesen mintha semmi se történt volna. A lány szeme megvillant a sötétben.
-Üzenetem van Caius! - mondta a suttogásnál is halkabban. Mi a csuda?
-A Volturit hamarosan eléri a vég, szóval jobb ha nem is ellenkeztek! Ma este! - fenyegetőzött majd eltűnt. Ez meg mi volt, vagyis ki. Féltem. De tényleg. Bárki volt ez elérte hogy féljek. Egyet tudtam. A tűzijáték alatt támadnak. Ez egyértelmű bárkik is ők vagy ő. Azonnal riasztanom kell Edwardot. Elővettem a mobilom és felhívtam. Rögtön felvette.
-Szerbusz Caius!
-Edward! Nagy baj van! Valaki most felkeresett és megfenyegetett. A lényeg, hogy őrt kell állnunk a tűzijáték közben. Küld 4 testőrt. 
-Rendben! - mondta, majd letette. 5 perc után két kisebb csoportot láttam. Carlisle és Aro meg Lisa és Esme. Esme és Carlisle szemei villogtak a dühtől. 1 méter távolság volt a két csoport közt. Ezekkel meg mi van?
-Gyertek! - mondtam. 2 perc a tűzijátékig. Furcsa érzés fogott el.
-Vigyáz! - kiáltott fel Lisa, de későn. Megpördültem és láttam ahogy Esme fölött mint egy pajzs Carlisle áll. Esme földön remeg. Carlisle még egy pillanatig ott állt, majd Esme mellé esett. Alíg remegett. 3 alak futott el. Aro már majdnem utánuk ment, de rászóltam.
-Segíts bevinni Carlislet. - mondtam. Esmet Lisa kísérte be. Jasperhez vittük. Ő neki volt doktorija szóval tud segíteni. Beestünk hozzá.
-Mi a..? - kérdezte.
-Mindegy! Carlisle megsérült nem tudni mivel, de megtámadták. - Jasper felhúzta Carlisle pólóját. Na akkor legszívesebben kiiszkoltam volna. Carlisle hátának egy része hiányzott.
-Pótolni kell! Kell egy ember különben meghal! - szólt Jasper.
-Megyek - és már ott sem volt Aro.
-Ugye meggyógyul? - kérdeztem.
-Reméljük. - mondta, de a hangjából egy cseppnyi reményt se lehetett hallani.