11.fejezet

Bocs a késésért :( Remélem tetszeni fog és komikat is kapok :D Mindenkinek jó olvasást!

Csodák földje

Esme szemszöge:

Csak ő és én. Senki más nem volt körülöttünk.
-Hogy vagy? - kérdeztem halkan.
-Köszönöm kérdésedet, jól. - majd közelebb lépet és átölelt. Gyengéden megcirógatta az arcom majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-És te? - kérdezte.
-Tökéletesen. - mosolyogtam rá.
-Nincs kedved egyet sétálni?  - kérdezte.
-De van. - elmosolyodott. Még nem igazán ismertem ezt a helyet, mert elüldöztem az első napomon őt és barátját. Elindultunk a hálószobák irányába. Mielőtt még rákanyarodhatunk volna betért egy kis szűk folyosóra amit eddig észre se vettem.
-Itt vagyunk. - mondta.
-De hisz ez csak egy fal. - reméltem hogy nem bolondult. Elengedte a kezem.
-Menj hátrébb!  - szólt rám. Kitárta két karját amennyire tudta, majd minden lángba borult. A falon egy rajz formálódott ki. A lángok se engem se szerelmemet nem bántották. Olyan volt mintha Carlisle irányította volna. A fal megremegett és ketté hasadt. A tűz fényét egyre jobban a sötétség árnyai váltották fel.
-Gyere. - mondta Carlisle és megfogta a kezem. Szemeiben még mindig lobogtak a tűz lángjai. Lassan elkezdett befelé húzni. Átléptem azt a vonalat ami még a Volturi kastélyát jelentette és kiértem egy tisztásra. Olyan gyönyörű volt olyan káprázatos. Mire hátra néztem a fal eltűnt és csak Carlisle állt ott.
-Indulhatunk? - kérdezte lágy, selymes hangján. Megfogta a kezem és elindultunk. A tisztást egy folyó szelte át és annak a túloldalán egy gyönyörű virágos mező vált láthatóvá.
-Jobb ha nekifutunk hacsak nem akarsz fürödni? - mosolygott rám Carlisle.
-Inkább visszafelé úton. Úgy legalább feltűnőek leszünk. - majd kicsit hátrébb mentem és nekifutottam. Talán nem is kellett volna akkorát ugornom hisz bőven beljebb érkeztem. Carlisle alig rugaszkodott el onnan ahol állt és mégse esett a folyóba.
-Mi ez a hely? - néztem rá csodálattal.
-Ez? Ezt egy varázsló hozta létre. Ő úgy nevezte a csodák földje. Itt minden valóra váll amit elképzelsz. -felelte.
-Honnan tudod mind ezt?
-Nos a varázsló nem hagyta elveszni ezt a helyet. Készített egy térképet és hozzá szöveget. Akkor már állt a vár csak még nem rendezkedett be ide a Volturi. Elrejtette az egyik falba, amiből később szoba lett. Én kaptam meg azt a szobát és hát gyakoroltam amikor teljes erőmből a falba és nem a bokszzsákba ütöttem. A térkép, a szöveg és a varázsige kiesett belőle. Megmutattam Aronak akivel felfedeztük ezt a helyet. Csak ő és én tudjuk felnyitni ezt a helyet, egyenlőre. - majd rám mosolygott és megcsókolt. Forróság öntött el és ledöntött a virágok közé.
-Mindennél jobban vágyom rád! - mondta.
-Én is! - majd forró csókolózásba kezdtünk.