6. fejezet

Komikat lécci írjatok és bocsi a késésért.

Miért?

Esme szemszöge:

-Esme? Itt vagy? - Lili keze a szemem előtt himbálódzik. Még mindig kábultam bámultam magam elé. Nem tudott érdekelni Lili. Miért? Miért mentett meg? Meghalhattam volna és ő is talán örült volna, vagy mégsem? Talán csak reflexből csinálta, vagy tényleg meg akart menteni? Félrelöktem Lili kezét és kiszáguldottam a szobából. Nem érdekelt, hogy nézek ki, hogy egyáltalán ki mit gondol, egy célom volt, Carlislejal beszélni. Jasper szobája elé értem, ahol Aro elkapott.
-Most nem mehetsz be! - mondta. Az arca a szokásosnál is sápadtabb volt. Szemei az aggodalomtól csillogtak. 
-Muszáj beszélnem...
-Nincs az eszméleténél. - mondta. Éreztem, hogy az is amit életnek nevezhetek kiszáll belőlem.
-Mi történt vele? - nyögtem. 
-A hátából hiányzik egy rész, de most pótolja. - suttogta. Megremegtem. Szegény Carlisle.
-Hogy.. hogy pótolja? 
-Muszáj ember vért innia. Ettől elkezdenek a szövetek gyarapodni és a ha kibírja a szenvedéseket 3 nap múlva már épp lesz. De addig se lehet bemenni hozzá! Különben is miért jöttél? - vált ellenségesé a hangja. 
-Én csak meg akartam köszöni. - nem akartam jobban dühösíteni, ezért úgy döntöttem, hogy elhúzom a csíkot, de Lili jött kiabálva felém.
-Hogy képzeled, hogy csak úgy ott hagysz?! Semmi magyarázat! Én meg aggódjak érted?! - kiabált. Folytatni akarta, de ekkor Aro, ha halkan is, de elkezdett morogni.
-Ha lehet máshol intézzétek a vitátokat! - szólt ránk.
-Már bocs, de az épp majdnem megölték a testvérem és te még azt kéred, hogy húzzunk el?! - kiabált magából kikelve Lili. Egy pillantás alatt Aro Lili előtt állt és szemei villogtak a dühtől.
-Na ide figyelj! Lehet hogy Esme bajba került, de Carlisle szenvedett helyette! Kész csoda hogy életben van! Próbálna felgyógyulni, de a te kis kiabálásodtól alig hiszem, hogy jobban lesz! - morogta. Lili megszeppenve, és szégyenkezve nézett Arora, majd elfutott. Utoljára sírós arcát láttam.
-Te..
-Tűnés! - mordult rám, és én se akartam nagyobb bajt így hát elfutottam.